Jegyzetek
Megjegyzéseim a mesékhez.
Közkézre nyújtom, más is érdekesnek találhatja őket.
Nem kapcsoltam össze őket sem a bemutatott mesékkel, sem a bemutatott
képekkel, mert nem akartam befolyásolni az olvasót; csak az olvassa el, akit
érdekelnek személyes észrevételeim, megjegyzéseim.
|
|
[1] |
Többszöri elolvasás után értettem meg csak a lényegét. Mivel nem akarom
elárulni, helyette arra buzdítom a kedves olvasót, hogy ha úgy érzi, nem
teljesen érti a mesét, olvassa el újból és újból. A végén eljövend egy pont,
amikor úgy érzendi, mindent megértett.
|
|
|
[1] |
Szerintem rontott mese, és a:
A legidősebb fivér levetette a ruháját, beugrott egy kajakba és farkassá változott.
Első öccse is levetette a ruháját, abból meg patkány lett. Ez felszaladt a rúd tetejére
és onnan pislogott a legényre.
Ekkor a farkassá vált fivér nekiesett a patkányfivér prémruhájának, és összevissza
nyúzta, rángatta.
h e l y e t t :
A legidősebb fivér levetette a ruháját, beugrott egy kajakba és farkassá változott.
A fiú is levetette a ruháját, belőle meg patkány lett. Felszaladt a rúd tetejére
és onnan pislogott a farkasra.
Ekkor a farkassá vált fivér nekiesett a patkány prémruhájának, és összevissza
nyúzta, rángatta.
a helyes olvasat. Ekkor értelmet nyernek:
- a fiú háza előtt azért lóg a póznán egy farkas bőre, mert ő emberformában már
győzött le farkast
- az asszony azért vesz új ruhát, hogy megjelenésével odafigyelésre és evésre
csábítsa az öt testvért
- az asszony azért ad kétszer enni az öt testvérenek, hogy telezabálva magukat
ne pusztítsák el az átváltozott fiatal fiút, mert nem éhesek már
- a nagyapa varázsereje (ujjai begörbítésével megakadályozza az öt testvér evezését);
ebből következik, hogy unokája is varázserővel bír (pl. állattá tud változni)
- az a mondat, hogy "Ezután sorra mind valamilyen állattá váltak, de elvétették
a dolgot, egyik sem tépte szét a legényt."
- ott vétették el, hogy előtte telezabálták magukat, vagyis: állati ösztöneiknek
engedelmeskedtek, nem az emberi mértékletességnek
- a fiú mindegyikkel kiállt egyenként párharcra - valamely állat képében, de
minden esetben a testvérek "elvétették" a dolgot - méghozzá mohóságuk miatt.
- a fiú a testvéreket ember képében hívja ki és győzi le
Ha a mesét érintetlenül hagyjuk, fenti dolgok mind gyökértelenül és
megmagyarázhatatlanul, ok és következmény nélkül vannak a mesében.
|
[2] |
A mese zárómondata - ha hibát követtem el valahol, kerüljön vissza a maga helyére,
mentől hamarabb és mentől kisebb zajjal - előző megjegyzés fényében értelmet
nyer: arra hívja fel a figyelmet, hogy lehet benne hiba, majdnemhogy meg is fogalmazza:
van benne hiba, kérek mindenkit, aki figyelt, az javítsa ki...
Ha ez így van, akkor a mese több annál, mint aminek látszik; szellemi
találós kérdés is egyben, amelyet a hallgatónak meg kell fejteni. Aki meg tudja fejteni,
megtalálja és helyrerakja a hibát, az figyelt és egyúttal bizonyítja érett, önálló, összefüggő
gondolkodását.
|
|
|
[1] |
Mit jelenthet a név: Bénli-Bári?
Most csak azt a lehetőséget vizsgálva, hogy a név értelemmel bírt mikor adták,
(a kimondott szónak termető ereje volt, szellemi szinten teremtette meg a
gondolatot...) a következőket mutathatom be:
ben - az egyiptomiaknál az ősanyag első szilárd magvát hívták ben-nek, ill.
ben-ben-nek, kicsiny gúla alakjában ábrázolták, s bearanyozva obeliszkek csúcsán
helyezték el a Nap tiszteletére. A piramisok csúcsára helyezett kőnek BEN-BEN kő
volt a neve. Az egyiptomi nyelvben a ben szótő (gyök) jelen van az uben
- felragyogni és a Benu-Főnix szóban is; minden esetben kapcsolatban van
a Nappal, a fénnyel. [Árgyusi Imre: A sólyom országa, Magánkiadás,2008. 110-111.oldalak]
A li az egyiptomi nyelvben szorosan kötődött az élet fogalmához,
a lélek egyik formájához, annak időbeli változásához. Innen tekintve, a BÉN+LI szó
olyan összetétel, amely a termető (Nap)fény születéséhez, annak folyamatához
kapcsolódik elsősorban.
bár - sumér szó. Aki valamelyest is foglalkozott a sumér nyelvvel, az
jó ismeri, hisz közismert. A csillogó fényt nevezték így, a megszületett, pislákoló
fényt: elsősorban a csillagok fényét, a nemeskövek és drágakövek által szórt fényt.
Közismert az is, hogy a BARBÁR (bar+bar) szó eredeti jelentése: csillog-villog,
amit magyar(hun) őseinkre azért használtak, mert erős és gazdag nép lévén öltözetük,
s rajta a díszek ugyancsak csillogtak, összehasonlítva a hozzájuk képest szegényesen
öltözött népekkel. (Később értelme saját ellentétjévé vált...)
Fentiek alapján a daliás emberré váló/születő
macska nevében a régi egyiptomi és sumér termetésmítoszok teremtő-fény
és megszületet-fény szavait találjuk. A sorrend is beszédes: először a termető-fény,
majd a már megszületett fény jelenik meg a névben.
Vagy mindez csak véletlen?
|
|
|
[1] |
A magyar népmesék minden elemével rendelkezik. Az alábbiakban lépésről-lépésre
bemutatom, hogy az elemek milyen szorosan és hiánytalanul kapcsolódnak egymáshoz. A benne
megjelenő tanítás - egyértelmű és alapos.
Ez az a TANÍTÁS, amit a keresztények a Bibliában, a zsidók a Talmudban, az iszlám-hívők a
Koránban keresnek és az ott megfogalmazottakat találják. Ez itt - a nép bölcsessége, tapasztalata,
tudása. Figyeljük meg jól! Fogódzkodók és kapaszkodók az élethez.
A főhős cselekedeteit (mit tesz) és viselkedését (milyen terheket mimódon cipel /visel) a mese
fonala mentén követjük:
- Tudnod kell, hogy mit akarsz,
"... nem talált kedvére valót."
- szavakban meg kell tudni fogalmaznod amit akarsz,
"... hol van a világ legszebb lánya ..."
- segítséget kell kérned (segítség nélkül nem megy!),
"... elment hát a boszorkányhoz és így szólt hozzá ..."
- alkalmasnak kell lenned a feladatra,
"... daliás legénynek találta ..."
- akitől segítséget kérsz, annak szavára hallgatnod kell,
"Hát így is történt ..."
- a cél eléréséhez az ÚT-at végig kell járnod,
"... átkelt azon a hegységen, s íme talált egy gyönyörűszép palotát..."
- az út nehézségeit le kell győznöd,
"Nyakába vette a legény az utat, s ment, mendegélt. Nagysokára..."; "Hát újra
nyakába vette emberünk az utat, s ment, mendegélt, hetedhét országon túl, mire
megpillantott..."; "Elindult a legény, ment, mendegélt. Amikor már nagyon hosszú
utat tett meg..."
- a feladatot teljesítened kell:
a) helyesen felismerni: "- Csak ez lehet az!"
b) teljesíteni: "Avval - zsupsz! - nagyot ugrott és letörte az egész ágat..."
c) eszesen kitaláni, hogy mi módon teljesítheted. Hiszen a feladat "csak" úgy szólt:
egy ugrásra szakítsd le mind a hármat; neked kell rájönnöd, hogy nem a narancsokat kell
leszakítani, hanem az egész ágat;
- a lét(ezés) szükség(esség)ét ki kell elégítened,
"... megéhezett. Nem volt nála semmi elemózsia, így hát - mitévő legyen - felvágott
egy narancsot."
- az örömből, szépségből jóságból, szeretetből fakadó kívánságokat teljesítened kell,
"... akármilyen éhes is volt, amíg nem talált valami ennivalót..."
- ha ezeket mind teljesíted, eléred a célt.
"No akkor boldog leszel velem - mondta a lány."
- És nem elég megszerezni amit akarsz, gondoskodnod kell annak teljes életteréről,
"- Adsz-e mekem kenyeret? - Itt van, fogjad - válaszolt a legény. - Hát vizet, adsz-e?
- Adok biz'én - mondta a legény."
A 12 pont után itt akár véget is érhetne a mese, de nem ér véget: a főhős elveszti amiért küzdött,
amit megszerzett. Hogyan s miért? Visszaszerzi-e, ha igen, mit kell tennie? Erről szól
a mese folytatása, mintegy másik, következő mese.
Amíg az eddigiek arról szóltak: hogyan kell megszerezned amit akarsz, a következő arról
szól: mit kell tenned hogy visszaszerezd, ha elveszítetted.
Lássuk az elvesztést.
- Tiszta jó szándékból történik. A legény nem akarja, hogy mennyasszonya méltatlan körülmények
között jelenjen meg a bemutatáskor,
"... nem akarom, hogy ebben az állapotban gyere be a faluba."
- ezért magára hagyja, de biztonságban:
"... másszál fel a fára, s ott várjál, mígnem visszajövök."
- A biztonságosnak vélt helyen egy rossz szándék, irígység felfedezi és tönkreteszi,
elpusztítja,
"... amikor a szépsége leány ... nem figyelt oda, előhúzott egy garasos gombostűt,
és beszúrta a fejébe. "
- A jó, a szép, nem mindörökre elpusztul és elvész,hanem él tovább de más formában,
"... gyönyörű galambbá változtott."
- A legény keresi, de nem találja. Szívére hallgatva valami emléket, mely a menyasszonyához
köti, magával visz:
"... észrevette a fán azt a csodaszép kis galambot... hazavitte."
- Otthon mindent elmesél, nem felejtik, ápolják a szép menyasszony emlékét, s annak szimbólumát,
a gyönyörű galambot
"... úgy tetszett a galamb, hogy azt sem tudták, hová tegyék."
- A mennyasszony emlékét megjelenítő galambra figyelve, a jelekből olvasnak.
Ez azért fontos, mert a jelekre figyelni kell!
"... észrevette, hogy a galamb mindegyre csak vakarja a fejét."
- A helyes értelmezés alapján cselekednek, jót, s az eredmény: visszavarázsolják azt, amit
a rossz-szerencse elvett tőlük:
"... kihúzták a tűt. Abban a pillanatban visszaváltozott a galamb lánnyá."
- A főhős visszaszerzi azt, amit elvesztett, a szeretet, az anyai szeretet minősége
segítségével (nem apai szeretet/oktatás/jótanács/szorítás/nevelés/kényszer által):
"... kiváltképp az édesanyja tartotta mindig a szoknyáján és simogatta."
- A mese végén pontosan megfogalmazódik a szép/jó elpusztításának oka:
"... irígységből követte el tettét..."
- és a rossz bűnéért felel:
"... a szerecsen lány az életével lakolt."
- Ezután tudnak csak testi, lelki békességben és boldogságban, teljességben élni - és
ez egyben a mese vége is,
"... összeházasodtak és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak."
|
[2] |
Röviden említem: a szimbólumok nincsenek elrontva (a szép lány a narancsban
jelenik meg, mintegy a Napban, a Napból kel életre; az irígység, a lelki sötétség pedig
a szerecsen, tehát fekete bőrű/megjelenésű szolgáló lelkében táplálódik), a mese fogódzkodópontjai
kétszer 12-t tesznek ki, ami a legősibb életszemlélet és bevatás (Egyiptom) szent száma,
és a mesében is pontosan a 12. után (13.-nál) történik a "halál" (lásd Tarot).
|
[3] |
Megszívlelendő tanítás: a főhős nem uralni akarja a szerelmét, hanem szolgálni,
kedvében járni. De az nem könnyű. Két gyönyörű lányt is elveszít,
amíg megtanulja, hogyan kell kiszolgálni, kedvében járni szerelmének - mert ezt is meg kell
tanulni. És amikor mindezt megtanulta, cserébe:
- No akkor boldog leszel velem."
|
[4] |
A mese magyar változata Arany László Magyar népmesegyűjteményében található
A tündérkisasszony és a czigányleány címen.
|
folyt.köv....
|