Hogy választod el?

Bevezetés

Megint kezembe akadt egy nyelvtan könyv, amely a szavak elválasztásának technikáját oktatja magyar kisiskolásoknak. Benne egyértelműen követtetik a szavak értelem nélküli, mechanikus feldarabolása, eltörölvén minden értelmet, amellyel népünk él szavainak alkotásakor.

Ezért született ezen kis írás.

Elválasztás - két módon

Két fajta technika létezik. Az egyik: ahol két, magában is értelmes, vagy értelmezhető részre bomlik a szó, ott az összetétel, összeragasztás mentén. A másik: valamely ökölszabály szerint szétbontják a szót, pl.: az elválasztás utáni maradéknak egy mássalhangzóval kell kezdődnie, amelyet kötelezően egy magánhangzó követ.

Mind a kettőnek megvan a létjogosultsága és hatóköre.

A probléma ott kezdődik, amikor valamelyik a maga hatáskörét túllépi, mert akkor kérdésessé válik, hogy melyik szabályt alkalmazzuk, ill. melyik szabályt érdemes alkalmazni.

Konkrét példán megvilágítva: hogyan választjuk el az "Andrásért" szó végét?

1. András-ért
2. Andrá-sért

Az értelem szerinti elválasztás, amely követi, vagy követné a szó összerakás eredeti értelmét, azt mondja, hogy az 1. eljárás a helyes, hiszen ha így tettük össze, miért szednénk máshogy szét? Ha az autó kereket négy csavarral erősítettük a tengelyre, miért úgy akarjuk levenni, hogy lefűrészeljük a tengely végét a kerékkel és csavarokkal együtt?

Ezzel ellentétes a másik eredmény: az előre megadott szabály szerint darabolva a 2. eljárás eredménye lesz a "helyes". Az a tény, hogy ilyenkor az eredeti két rész, amelyből a szó összetétetett, elvész, sőt, hamis tagok keletkezhetnek, hiszen az "Andrá" öálló értelemmel nem bír, a "sért" pedig egészen más jelentésű, mint az eredeti "ért" jelentése, rá kell világítson arra a tényre, hogy ez nem helyes út, hiszen egyrészről értelmetlenséget viszünk olyan dologba, mely korábban értelemmel bírt, másrészről akár hamis értelemmel ruházhatunk fel egy másik dolgot ("sért" az "ért" helyett).

Tehát, hogyan kellene szétválasztani szavainkat?

Úgy kellene szétválasztani, ahogyan összeraktuk. Az kereket is úgy szerelik le, ahogyan felrakták, csak fordított sorrendben. Fenti példánál maradva, egyértelműen az 1. elválasztás a követendő út, melynél tisztán megjelenik az értelem előtt a szó összetétele.

Jó, jó, de hogyan válasszuk el, ha már el kell választanunk az "András" szót? Hiszen azt egyben kaptuk, az nem egyértelműen szóösszetétel? Vagy minden egyes szó mögé el kell képzelnünk egy tudományos nyelvészeti társaságot, amely legtöbbször magával is vitatkozik egy-egy szó eredetét és összetételét illetően, aztán hol az egyik, hol a másik nézet kerül felülre, s annak megfelelően változik a szó felbontása?

A legegyszerűbb megoldásnak tűnik: azon összetételek, melyek a mi nyelvalkotó tevékenységünk eredménye, s amelynek okát és következményét jól ismerjük, s ilyenek a ragok, toldalékok jelenléte és használata, azoknál visszafelé követve a szó alkotásának menetét, azon helyeken választjuk szét, ahol az nyelvünk által összetétetett.

Azon szavak képzésénél, ahol nem mi bábáskodtunk, s a szó alkotásának logikája számunkra ismeretlen, vagy régmúlt homályába vész, követhetünk egy egyszerű szabályt, mint pl. a fentebb megfogalmazott ökölszabály.

Tegyünk egy próbát a fentiek megvilágításában. Hogyan válasszuk szét a jelen tanulmány címében szereplő szavakat? A jobb érthetőség kedvéért azokat az elválasztásokat, melyek a mi nyelvalkotó érzékünk szerinti összetétek mentén történnek, hullámvonallal jelöljük.

"Hogy vál~asz~t~od el?"

Az elválasztás tevékenységének megnevezésére szolgáló szó gyöke, törzse a "vál" szó (bővebben lásd Varga Csaba tanulmányait). Ebből képezték a "válasz" igét, amihez hozzátették a tárgyat jelző (a mondatban megjelenik egy tárgy, amelyhez szintén a "t" hang illesztetik, de ha nem is jelenik meg, tudjuk, hogy "valamire" irányul a cselekvés), és ezt követi az 1.szám 2. személyt jelölő, mély hangrendű magánhangzóval ("a") illesztett "d" hang.

Fenti esetben az elválasztás követte a szó összetételét, követte az összetételnél megjelenő logikát. Mindezt azért tehettük meg, azért tudtuk értelemszerűen lebontani összetevőire a szót, s az elválasztásnál ezt jelölni, mert a szó összerakásánál a mi nyelvalkotó érzékünk nyilvánult meg; ezt a szót "mi raktuk össze".

Ha nem használjuk ezt a logikát, hanem az egyszerű mechanikus darabolást követjük, akkor a következő eredményre jutunk fenti mondat szavainak tagolásánál:

"Hogy vá-lasz-tod el?"

A különbségről már beszéltünk. Olyan ez a széttagolás, mint amikor a marhát nem úgy darabolják, ahogy a hentes, ki a test funkcionálisan önálló darabjai szerint cselekszi mindezt, hanem beteszik egy gépsorba, amely függőleges és vízszintesen, egymástól arasznyira elhelyezett szalagfűrészekből áll, kockákra fűrészelve fel az állat testét, amelyeket önállóan értékesítenek. (Személyes élményként: én láttam ilyen daraboló-gépet és vásároltam is íly módon feldarabolt húst.).

Következzék néhány példa a két fajta darabolásra:

Mechanikus elválasztás   
 
Értelem szerinti elválasztás
 
da-ra-bo-ló dar~a~b~ol~ó
nyel-vész nyel~v~ész
má-lé mál~é
pa-la-csin-ta pal~a~cs~in~t~a
ra-kot-tas rak~ott~as

Az értelem szerinti elválasztásnál megjelenő gyökök (dar, nyel, mál, pal/lap, rak) ismerete, magyarázata akkor lehet sikeres, ha megismerjük mélyebben is a magyar nyelvet. Ezzel kapcsolatban feltétlen alapműnek számít a Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára c. munkában megjelent, mintegy 160 oldalas Előszó.

Szembeötlő, hogy amíg a mechanikus elválasztás csak egyetlen kérdést vet fel: vajon betartottam-e a darabolás szabályát vagy sem, s a feldarabolt részek önálló értelmének vizsgálata fel sem merül, addig az értelem szerinti darabolás során folyamatosan felvetődik a kérdést: a bejelölt helyen tényleg van, vagy volt-e értelme a szónak, vagy sem?

Az első esetben a kérdés: betartottam-e a szabályt (szótfogadó polgár vagyok-e), a másodikban: van-e értelme, és mi az értelme az általam darabolt szórésznek (ismerem-e a szavakat, azok képzését és jelentését - ismeret és gondolkodási képességek)?

Óriási a különbség az ember, s különösen a kicsiny emberek (általános iskolai tanulók) gondolkodásmódjára való hatásában. Miért? Mert: a mechanikus elválasztással engedelmes, szabályt betartó, értelmet nem kereső alattvalókat, az értelem szerinti elválasztással: ismeretekkel rendelkező, gondolkodó és kérdező emberek nevelhetők.

Rövid megjegyzés

Nem lehet szó nélkül elmenni azon jelenség mellett, hogy mechanikus, darabolós szóelválasztásunk honnan származik, s ahonnan átvettük, ott miért lehet egyértelműen sikeres és - talán - az igényeket teljesen kielégítő módszer.

Jelen nyelvtan-tanításunkat alapvetően meghatározzák az indoeurópai nyelvek elemzéséhez használt fogalmak és elemzési módszerek. A nálunk használt ragok és toldalékok többsége, a java, ezekben a nyelvekben gyakorlatilag külön szóban jelenik meg, amelyet vagy a szó elé, vagy mögé tesznek, és soha nem írják egybe a szóval.

Például: németül az "Andrásért"a következő két szó lesz "für Andras", angolul: "for Andras"

Mint látjuk, nekik már adva van az értelem szerinti elválasztás, ők ugyanis eleve külön írják azt, amit mi egybe írunk! Egy német vagy angol olvasó eleve a következő bontásban látja a szót: "András ért", és nem fog panaszkodni ez értelem elvesztéséért. Mi - annál inkább panaszkodhatunk..… amíg a mostan használt elválasztás rendszere meg nem változik.

Összefoglalás

Javaslom mindenütt, ahol saját nyelvünk szóalkotása tetten érhető, az értelem szerinti elválasztás használatát, amely hullámos vonallal jelöltetne. A mechanikus elválasztás mindenütt maradhatna, ahol a honi nyelvalkotó készség nem ismerhető fel, jelölése a most is használt kötőjel (egyszerű vízszintes vonal) lenne.

Varga András
Budapest, 2010.01.28.

(Forrás: http://vargaandras.hu/)